Emlékezés Varga Czyri Pannára
A születés az élet egyik legnagyobb csodája. Így van ez napjainkban és így volt régen is szüleink, nagyszüleink idején. Ahogy az elvetett mag életre kell és növekszik az anyaföldben, míg ki nem kell, úgy növekszik az a parányi kis élet az anyaméhben egészen addig a csodálatos pillanatig, míg meg nem születik.
A születés csodálatos pillanata ma már steril körülmények között kórházban, orvosok és szülésznők segítségével történik.
Régen a tanyavilágban ez a segítség nem volt elérhető a szülő nő számára. Az ötvenes évek előtt a várandós anya egészen a szülés megindulásáig dolgozott. Megszólták azt a menyecskét, aki nem jeleskedett úgy a munkában, mint a terhessége előtt. Azokat a dolgokat, amit a várandós anya megkívánt megadták neki. A gyermek nemére bizonyos körülményekből következtettek. Ha karácsony böjtjének reggelén férfi jött a házhoz, fiúgyereket, ha asszony jött leánygyermeket jósoltak. Ha a várandós asszony sima kukoricát lopott, azt mondták kopasz gyermeke lesz, ha bojtos kukoricát tört le akkor pedig nagyhajú gyermeke lesz.
Szülés előtt a menyecskének el kellet mennie a templomba gyónni és áldozni. Köteles volt böjtöt és imát is fogadni. A szülés előkészítéséhez tartozott, hogy a hátsó szobába felállították a szúnyoghálós ágyat.
A szülés megindulásakor valakit gyorsan elszalasztottak a bábaasszonyért. A múlt század közepén már a legtöbb falunak volt egy a pap által felesküdött bábája. A bábaasszonyon kívül a szülésnél csak a menyecske édesanyja és anyósa lehetett jelen. Az apróbb, nagyobb gyermekeket és a férfiakat a szülés ideje alatt távol tartották a háztól.
A tanyai világban nem volt egyszerű a bábát elszállítani a szülő nő házához. A szegényebbek, mivel lovuk nem volt, a szarvasmarhát fogták be a szekérbe vagy a lőcsös kocsiba és így tudták megoldani a bába szállítását.
Amíg a bába megérkezett, vizet melegítettek. Általános vélemény volt, hogy a menyecskét sétáltatni kell, a szobában ameddig csak lehet. Belsőleg hasznosnak tartottak különböző főzeteket pálinka hozzáadásával. Az erős fájdalmak enyhítésére meleg borogatásokat tettek a nő hasára, keresztcsontjára. Isten segítségét is kérték, a katolikusok Szent Annához, Szűz Máriához imádkoztak.
A gyermek világra jöttekor a bába elvágta a köldökzsinórt ollóval. A köldök elkötésére kenderfonalat, pamutszalagot használtak.
A bába feladata ezután a világra jött gyermek és a szülő nő ellátása volt.
Az 1917-es évben a magyar kormány az anya és csecsemővédelmet állami feladatnak nyilvánította. Elrendelték, hogy minden faluban kell lennie egy okleveles bábának aki a faluhoz közel eső Bábaképző Intézet tanfolyamát elvégzi és ebből vizsgát tesz.
Bábaképző Intézet Szegeden 1884-től működött. Évenként kétszer öt hónapi tanfolyamot tartottak az Intézetben.
A felvételi követelményük: 20-40 éves életkor, jó erkölcs, jó egészség és az írás-olvasásban való jártasság volt.
Ilyen oklevelet adó tanfolyamot végzet Varga Czyri Anna, vagy, ahogy a faluban mindenki ismerte Cziry Panna néni is, aki Apátfalván az egyik legutolsó bába volt.
Emléke még ma is él az apátfalviak körében.
Panna néni 1890-ben született Apátfalván. Szüleivel és két testvérével a határúton lévő tanyájukban éltek. Már kislány korában is nagyon szerette a kisebb gyermekeket és már ekkor elhatározta, hogy kisgyermekekkel fog foglalkozni, ha felnő.
Később Szegeden az V. számú klinikán elvégzi a bábaképzőt, itt ismerkedik meg későbbi férjével Varga Lehellel, aki trambúrmajor volt a szegedi katonazenekarban.
Visszaemlékezések szerint Panna néni vicces asszony lévén mindig azt mondja, hogy azt hitte a férjéről, hogy milyen gazdag, de sajnos csalódnia kellett.
A későbbiekben, azt hogy mi történt a férjével sajnos senki se tudja.
Közös gyermekük nem lévén Panna néni magához veszi testvérének unokáját Restás Bélát és családi körülmények miatt ő neveli fel. Ekkor már a Keresztutcán lakik albérletbe, majd később innen a Maros utcára költöznek.
Panna néni egy testes, jó súlyban lévő, mindig vidám és igen vicces asszony volt. Cégtáblája még ma is megtalálható. Nagyon sokáig unokaöccse, Sóki József őrizte, aki bár ma már Szegedi lakos nagy szeretettel jár haza hétvégenként a régi szülői házhoz. A cégtábla tőle hozzám került és nagyon nagy becsben tartom.
Panna néniről az a mondás járja, hogy ő nála halva születés nem fordult elő, ezért a faluban nagyon nagy becsben tartották.
Az apátfalvi bábaasszonynak a szülés után még sok teendője maradt. Neki kellett elmenni az apával a hivatalba és a paphoz bejelenteni a gyermek születését és a keresztelő megbeszélését.
A kisgyermeket igyekeztek minél hamarabb megkeresztelni. Régebben a keresztelőre csak a keresztanya és a bábaasszony ment, de később ez a szokás is megváltozott és már az egész rokonságot meghívták.
Panna néni minden nála született gyermek keresztelőjébe hivatalos volt és mindig vitte magával szeretet Béluskáját is.
Panna néni sírja ma is megtalálható az apátfalvi temetőben, bár a neve már nincs kiírva, de együtt nyugszik nevelt fiával, Bélával.
Gondoljunk rá szeretettel és mondjunk el egy hálaimát érte, hisz nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi a világon lehetünk. Hisz szüleink életének első pillanatában jelen volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ők egészségesen világra jöjjenek, így elindítva őket egy úton, hogy később mi is megszülethessünk.
Beke Margit
Utolsó kommentek