Vargáné Nagyfalusi Ilona: Emlékező sorok
1927-ben született Langó Terézia, Terike néni, aki egész életében Apátfalván lakott, s akit apátfalvi fehérhímzés „apostolának” nevezhetünk. Terike néni gyermekkorában még a hagyományos háromosztatú vályogházakban éltek az apátfalviak, tisztaszobáikban felvetős ágyak magasodtak. Az asszonyok még nagy farban igyekeztek a szentmisére, kezükben a fehérhímzéses imakönyvtakarókkal. Ám a „kivetkőzés”, a viselet elhagyása már Apátfalvára is jellemző volt. Nem értékelték igazán az örökséget, mindenki a modernet, a másét tartotta értékesnek.
Terike néni gyönyörűen tudott kézimunkázni, 1970-ben Makón, kézimunka kiállításon, szalaghorgolásos asztalterítőjével első díjat érdemelt ki. Ez után kérte fel Sánta Valika a nőbizottság tagja, hogy legyen a TSZ-ben dolgozó asszonyok hímző szakkörének a vezetője. Terike néni eljárt továbbképzésekre, ahol megismerkedett a befutott népművészekkel, és megtanulta a mintakészítést is. Mindig nagy hangsúlyt fektetett az eredeti mintákra, a hiteles színhasználatra, a minőségi hímzésre.
Meglepődve tapasztalta, hogy a Csongrád Megyei Hímző Szakkörben milyen sok apátfalvit hímeznek. Ekkor jött neki belülről a felismerés, hogy „de szép volt annak idején a felvetős ágy. Három menyecske került a házhoz, 3x8 hímzett párna felvetve sorban a tisztaszobában. Gyönyörű volt, én még láttam eredetiben.” – mondta egy beszélgetésünkben. Ettől kezdve azon is munkálkodott, hogy „terjedjen a fehérhímzés, hogy meglássák benne a szépet, az értékeset”.
Terike néni és a makói Kovács Józsefné hímző-körvezetők részvételével elkezdődött a régi terítők, párnavégek ingek gyűjtése, archiválása Kiszomboron, Apátfalván, Tápén és Makón. Az apátfalvi fehérhímzés továbbélése szempontjából Terike néninek köszönjük, hogy Apátfalván a hímző szakkörben a már majdnem feledésbe menő fehérhímzést megtanította az asszonyoknak. A hímzésminták gyűjtésével melyet a múzeumok őriznek értékmegőrző munkát végzett. Az eredeti minták újratervezésében, a megváltozott életkörülményekhez való alkalmazásban is jeleskedett. Harminc évig volt a hímző szakkör vezetője. 1998-ban az akkori képviselőtestülettől, munkája elismeréséül „Apátfalva községért” kitüntetést kapott.
A hímző társak, a szakkörök tagjai, a szakma, a múzeumi gyűjtemények vezetői, a néprajzosok és a volt ismerősök mind szeretettel gondolunk Terike nénire, megköszönve a fehérhímzésért végzett felbecsülhetetlen munkát. Emlékét megőrizzük, munkáját folytatjuk.
Nyugodjék örök békében!
Utolsó kommentek