Az alábbi cikket 2011-ben írtam. Sajnos a benne foglaltak nem valósultak meg. A téma újra napirendre került,reális esély mutatkozik a népdalok megjelentetésére. A célok elérésében új társunk is van, Vargáné Nagyfalusi Ilona személyében.
Apátfalva kulturális életét kutatva találtam rá Bárkányi Ildikó szerkesztésében az „Apátfalva népélete” című kéziratra. A tervezett könyv a falusi hagyományokról, öltözködési szokásokról ír meghatározóan. Tovább tájékozódva Szigeti Gyuri bácsi „Fejezetek Apátfalva történetéből II.” kötetének anyagát kerestem. Kiderült, hogy ez az anyag még nem készült el, nem került összeállításra, a kézirat nagy részben az örökösnél van. Móricz Ágnessel karöltve próbáljuk összeszedni az anyagot, hogy azután kiadás alá rendezzük.
Bárkányi Ildikóval történt beszélgetések közben kérdeztem rá, hogy tudomásom szerint Bartók Béla gyűjtött népdalokat a faluban (talán 9-db-t?) és tud-e ezek hollétéről valamit. Tovább fűzve a gondolatot merült fel, hogy létezhet Apátfalva népdal gyűjteménye valahol. Ő ajánlotta figyelmembe , hogy keressem meg Felföldi László néprajzkutatót, Ő biztosan tud nekem ebben segíteni. Felkerestem Felföldi urat aki készségesen tájékoztatott. Kiderült (legalábbis számomra új volt), hogy léteznek felvételek apátfalvi népdalokból a Zenetudományi Intézetben. Legfőképpen Kardos István vőfély közreműködésével készült zenei anyag, valamint Szigeti Gyuri bácsi kézzel írt kotta gyűjteménye.
Én úgy gondolom, hogy ezt a zenei anyagot és a kotta gyűjteményt közkinccsé kell tenni. Ezen munkálkodom és támogatókat keresek a megjelentetéshez:
„Apátfalvi népdalok. Kardos István kedvenc dalai” - CD melléklettel.
Amennyiben úgy gondolja a kedves olvasó, hogy a kiadáshoz anyagi támogatót tud ajánlani, írásban küldje meg részemre: kardosan@gmail.com
A megjelentetni kívánt kiadványhoz kértem ajánlást Felföldi Lászlótól:
Ajánlás
Az „Apátfalvi népdalok. Kardos István kedvenc dalai” c. kézirat kiadására
A kötet Szigeti György, az örök emlékű dél-alföldi zenetanár és népzenei gyűjtő saját szülőfalujában gyűjtött anyagából ad válogatást. Az összegyűlt dallamok többsége Kardos István vőfélytől, a Népművészet Énekes és Táncos Mesterétől való. A több mint 300 dallam, amelynek kottája és szövege a kötetben található egy különleges dél-alföldi, Maros-menti falu zenei hagyományát képviseli. Azt mutatja meg, hogy egy a 18. század közepén a Jászságból a Dél-Alföldre települt közösség a környékbeli lakossággal kiegészülve, hogyan tudta megőrizni nyelvében, dalaiban és az ezekhez kapcsolódó szokásokban, táncokban, viseletben, díszítőművészetben a Jászságból hozott hagyatékát és hogyan formálta ezt az új környezetben fönntartó, közösségerősítő örökséggé.
Az új környezet - a három mezőváros (Makó, Nagylak, Nagyszentmiklós) karnyújtásnyi közelsége és a környező falvak soknemzetiségű (magyar, német, román, cigány, szerb) lakossága sajátos hatással volt az apátfalviakra. Olyan kettős öntudatot alakított ki bennük, aminek egyik összetevőjét a Jászságból való származás tudata adta, a másikat pedig a dél-alföldi környezet biztosította sokszínű társadalmi, s változatos természeti adottságaival. A Jászságból hozott e-ző nyelvjárás (az ö-ző környezetben), s a színes népviselet, az építkezés, a szokásokban megnyilvánuló konzervatizmus már korán ráirányította a figyelmet Apátfalva népére. Mindhárom város - a trianoni határok megvonása után pedig főleg Makó városa - úgy tekintett Apátfalvára, mint a magyar hagyományos kultúra töretlen őrzőire. (Hasonló szerepet töltött be Szeged mellett Tápé vagy Budapest környékén a pilisi vagy a Galga menti pompás viseletű falvak.) Ahogy ez máshol is megtörténik, az apátfalvi helyi közösségből többen kiemelkednek tehetségükkel, amelynek révén magukra vonják népművészet, a folklorisztika és általában a néprajz kutatóinak figyelmét. E különleges tehetségek közül való volt Kardos István, aki a falu ének - és tánchagyományának egyik legtehetségesebb és legismertebb őrzője volt. Dalait és táncait az 1950-es évektől haláláig többen megörökítették hangszalagon, jegyzetfüzetben és filmen, s ezek ma a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében, a Néprajzi Múzeumban, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban és a makói József Attila Múzeumban találhatók. A megörökítők közül meg kell említeni Szigeti Györgyöt, a falu szülöttét, Tímár Sándor koreográfust, a magyar Állami Népi Együttes egykori művészeti vezetőjét és Martin György néptánckutatót, a magyar és nemzetközi néptánckutatás nagy alakját.
A falu népdalait közreadó könyv (amely a kották mellett a dalok hangzó anyagát és azok muzikológiai elemzését is tartalmazza) lehetőséget teremt majd arra, hogy az apátfalvi emberek egykor megörökített, s ma már nagyrészt elfelejtett dallamai visszatérjenek a helyi közösségbe, erősítve a falu identitását, segítve a falu zenei oktatását és gazdagítva a hagyományőrző tevékenységet. Tankönyvként, az iskolai oktatás keretébe kerülve a könyv jól szolgálhatja majd azt a szellemi kulturális örökséget formáló munkát, ami a helyi történelmet, a falu szokáshagyományát, flóráját-faunáját bemutató eddigi kötetek kiadásával elindult. A dallamok kiadását a fenti érvek alapján messzemenően ajánlom.
Budapest, 2010. december 30.
Dr. Felföldi László
néprajzkutató"
Kardos András
Utolsó kommentek