Ősszel - ilyentájt - elérkezik az évi alkohol mennyiség biztosításának az ideje. Az ember nyáron összeszed annyi gyümölcsöt amiből aztán főzet egy kis jó „házi”pálinkát. Az az igazi - nem a bolti! Meg aztán az sem mindegy hol főzetjük ki. Az apátfalvi szeszfőzdének jó a híre. (Igaz a szomszédban – Magyarcsanádon- már rég bezárták.) Jó anyagból van minden: az üst, a csövek, stb.
Deszpod István vállalkozó, a főzde üzemeltetője sopánkodik:
- Sokáig az Áfész üzemeltette az egységet, de ma már saját vállalkozásban dolgozom. Éppen akkor amikor már kisebb az igény a főzésre. Nem azért mert kevésbé szeretnék, hanem mások az anyagi lehetőségek.
Sokan kivágják a gyümölcsfákat vagy a fák maguktól tönkre mennek. A Szilvásban, a Szigetben, vagy a Disznójárásban benőtte a gaz a fák közét. Nem sokan törődnek már a kertekkel.
Egyre csökken a „főzőkedv”. A 80-as években volt a csúcs : akkor még volt aki több napra is foglalta a főzdét – többek között a néhai Csala Karcsi bácsi. Azóta évről évre kevesebben jönnek.
A „teremben” napközben többen megfordulnak. Az aktuális főzetőkön kívül jönnek akik már a következő napra hozzák a nyersanyagot és a tüzelőt.
Akinek nincs otthon elegendő fája az vásárol a szomszédos „Tüzép” telepen. Ott már kifejezetten az üst alá való méretre fűrészelt fát is árulnak. Én egy évtizede foglalkozom főzéssel és rendszerint veszek tüzelőt. Érdekes megfigyelni, hogy tíz esztendő alatt kb. a háromszorosára nőtt a tűzifa ára. A főzetés és adó mértéke „csak” kisebb mértékben emelkedett.
A főzdében nagy az egyetértés. A főzetők kölcsönösen segítenek egymásnak az üst megtöltésében. Gyorsan felöntik a hozott anyagot aztán más dolog nem igazán van vele. Időnként tenni kell a tűzre és a vodka lecsapódik a tartályban. Még egy kis türelem aztán már a tiszta pálinka folyik az edénybe. Ez a pár mondatos ismertetés a valóságban több óráig is eltart – attól függ ki mennyi gyümölcsöt gyűjtött össze.
A főzés ideje alatt aztán meglehet vitatni a „fontos” dolgokat. Sok minden szóba kerül.Többek között a megélhetés a faluban.
Sertéssel már nem kifizetődő foglalkozni. Az emberek megszokásból tartanak, meg azért hogy saját részükre vágjanak a garantált ízek miatt - nem a külföldről behozott húst kell enni.
- Nem éri meg disznót tartani. Van akinek az ismerőse ingyen ajándékozott kismalacot. Hasonló helyzet az ötvenes évek elején volt. Apósom mesélte, hogy bevitte Makóra árulni a malacokat, s ami nem kelt el azt hazafelé Kákásnál elengedte. Érdekessége a történetnek, hogy azok aztán hazataláltak a Maros parti tanyára. – meséli Nagy Sándor nyugdíjas, majd így folytatja:
- Munkahely alig akad: a kereskedelemben, az önkormányzatnál és apró kiegészítő tevékenységen kívül nincs munkalehetőség.
Szóba kerül a 43-as erős forgalma, és hogy merre megy majd az autópálya. A falusiak nagyon várják.
A vasúti szárnyvonalak szükségességéről is megoszlanak a vélemények.Van aki szerint az üres szerelvényekért kár fenntartani a vonatközlekedést. A teher forgalom meg tulajdonképpen megszűnt. Hol vannak a régi szép idők., mikor még a mezőgazdasági terményeket nem győzték szállítani? Még én magam is emlékszem a nagy cukorrépa hegyekre.
A faluhoz közel gyümölcsöt, szőlőt és mást sem nagyon érdemes termelni, mert az úgynevezett „gyorstermelők” leszedik.
- Megjegyzem a falutól távolabb sem. 1998-ban és 99-ben műveltem a nagybátyám szőlőjét a békai Csala dűlőben. Én is tapasztaltam, hogy némely sort megszedték a „kilátogatók”! Sőt a kunyhót is feltörték. Találgattuk ki lehetett, erős sejtésünk is volt, de bizonyíték híján nem lehet senkit meggyanúsítani. Így aztán el is ment a kedvem az egésztől.
A politikai nézetek is „megütköznek”. Itt is mint általában az országban jellemző a vélemény különbség. Van akinek az előző rendszer, van akinek a jobboldali a szimpatikusabb.
Egy valami közös pont van, amiben teljes az egyetértés: A Tsz-eket kár volt szétverni. Addig volt munka – nem volt ilyen nehéz a megélhetés.
Könnyedebb témák is szóba kerülnek. Az újságok nézegetése közben elmélkednek arról, milyen jó lenne még fiatalnak lenni – látva a hiányos öltözetű lányokról készült fotókat.
Az emberek közben jönnek mennek. Van aki kóstolja a frissen lefolyt italt és elégedetten megállapítja, hogy milyen jól sikerült.
Miután az én termékem is elkészült fizetek és reménykedve a jövő évi találkozásban elköszönök.
Magamban megállapítom: már csak azért is érdemes a dologgal foglalkozni hogy az ember tájékozódjon a falu életéről.
Deszpod István vállalkozó, a főzde üzemeltetője sopánkodik:
- Sokáig az Áfész üzemeltette az egységet, de ma már saját vállalkozásban dolgozom. Éppen akkor amikor már kisebb az igény a főzésre. Nem azért mert kevésbé szeretnék, hanem mások az anyagi lehetőségek.
Sokan kivágják a gyümölcsfákat vagy a fák maguktól tönkre mennek. A Szilvásban, a Szigetben, vagy a Disznójárásban benőtte a gaz a fák közét. Nem sokan törődnek már a kertekkel.
Egyre csökken a „főzőkedv”. A 80-as években volt a csúcs : akkor még volt aki több napra is foglalta a főzdét – többek között a néhai Csala Karcsi bácsi. Azóta évről évre kevesebben jönnek.
A „teremben” napközben többen megfordulnak. Az aktuális főzetőkön kívül jönnek akik már a következő napra hozzák a nyersanyagot és a tüzelőt.
Akinek nincs otthon elegendő fája az vásárol a szomszédos „Tüzép” telepen. Ott már kifejezetten az üst alá való méretre fűrészelt fát is árulnak. Én egy évtizede foglalkozom főzéssel és rendszerint veszek tüzelőt. Érdekes megfigyelni, hogy tíz esztendő alatt kb. a háromszorosára nőtt a tűzifa ára. A főzetés és adó mértéke „csak” kisebb mértékben emelkedett.
A főzdében nagy az egyetértés. A főzetők kölcsönösen segítenek egymásnak az üst megtöltésében. Gyorsan felöntik a hozott anyagot aztán más dolog nem igazán van vele. Időnként tenni kell a tűzre és a vodka lecsapódik a tartályban. Még egy kis türelem aztán már a tiszta pálinka folyik az edénybe. Ez a pár mondatos ismertetés a valóságban több óráig is eltart – attól függ ki mennyi gyümölcsöt gyűjtött össze.
A főzés ideje alatt aztán meglehet vitatni a „fontos” dolgokat. Sok minden szóba kerül.Többek között a megélhetés a faluban.
Sertéssel már nem kifizetődő foglalkozni. Az emberek megszokásból tartanak, meg azért hogy saját részükre vágjanak a garantált ízek miatt - nem a külföldről behozott húst kell enni.
- Nem éri meg disznót tartani. Van akinek az ismerőse ingyen ajándékozott kismalacot. Hasonló helyzet az ötvenes évek elején volt. Apósom mesélte, hogy bevitte Makóra árulni a malacokat, s ami nem kelt el azt hazafelé Kákásnál elengedte. Érdekessége a történetnek, hogy azok aztán hazataláltak a Maros parti tanyára. – meséli Nagy Sándor nyugdíjas, majd így folytatja:
- Munkahely alig akad: a kereskedelemben, az önkormányzatnál és apró kiegészítő tevékenységen kívül nincs munkalehetőség.
Szóba kerül a 43-as erős forgalma, és hogy merre megy majd az autópálya. A falusiak nagyon várják.
A vasúti szárnyvonalak szükségességéről is megoszlanak a vélemények.Van aki szerint az üres szerelvényekért kár fenntartani a vonatközlekedést. A teher forgalom meg tulajdonképpen megszűnt. Hol vannak a régi szép idők., mikor még a mezőgazdasági terményeket nem győzték szállítani? Még én magam is emlékszem a nagy cukorrépa hegyekre.
A faluhoz közel gyümölcsöt, szőlőt és mást sem nagyon érdemes termelni, mert az úgynevezett „gyorstermelők” leszedik.
- Megjegyzem a falutól távolabb sem. 1998-ban és 99-ben műveltem a nagybátyám szőlőjét a békai Csala dűlőben. Én is tapasztaltam, hogy némely sort megszedték a „kilátogatók”! Sőt a kunyhót is feltörték. Találgattuk ki lehetett, erős sejtésünk is volt, de bizonyíték híján nem lehet senkit meggyanúsítani. Így aztán el is ment a kedvem az egésztől.
A politikai nézetek is „megütköznek”. Itt is mint általában az országban jellemző a vélemény különbség. Van akinek az előző rendszer, van akinek a jobboldali a szimpatikusabb.
Egy valami közös pont van, amiben teljes az egyetértés: A Tsz-eket kár volt szétverni. Addig volt munka – nem volt ilyen nehéz a megélhetés.
Könnyedebb témák is szóba kerülnek. Az újságok nézegetése közben elmélkednek arról, milyen jó lenne még fiatalnak lenni – látva a hiányos öltözetű lányokról készült fotókat.
Az emberek közben jönnek mennek. Van aki kóstolja a frissen lefolyt italt és elégedetten megállapítja, hogy milyen jól sikerült.
Miután az én termékem is elkészült fizetek és reménykedve a jövő évi találkozásban elköszönök.
Magamban megállapítom: már csak azért is érdemes a dologgal foglalkozni hogy az ember tájékozódjon a falu életéről.
Utolsó kommentek