Vargáné Nagyfalusi Ilona: Emlékezés Keresztúri Józsefre
Keresztúri Józsefre szeretnék emlékezni írásomban. Sajnos ő is elment, lassan már én is úgy érzem, igaz hogy a 24. órában járunk a hagyományok feljegyzése szempontjából.
Józsi bácsi a szomszédunk volt. 15 évvel ezelőtt, vasárnap délután, az utcán, a kispadon ülve kérdezgettem Pali bácsit (Sóki Pál) és Józsi bácsit, mit játszottak gyerekkorukban….. Ekkor született meg a Pátfolvai Parasztolimpia.
A két szomszéd egymás szavába vágva sorolta el a régi fiús sportjátékokat. Szóba került a csúzli, a parittya, a teke, rongylabda, bige, cinglizés, az üveggolyók, a gombzúgatás.
Kis idő után Józsi bácsi felpattant, bement az udvarba és egy hosszú kötéllel jött ki. Ekkor tanította meg nekünk az oldhatatlan csomó titkát.
Néhány nap múlva átballagott hozzánk, kezében egy maga készítette csúzli volt. Mennyire örültünk neki! Ő mutatta meg a használatát.
A következő hét végén az idősek és fiatalok együtt terelgettük a kocsiráfot a járdán, hangos csörömpöléssel. Milyen fürgén futott akkor még Józsi bácsi is! Milyen boldogok voltunk akkor!
Következő nyáron megrendeztük az első Pátfolvai Parasztolimpiát.
Köszönjük ezt Neki is! Az évek alatt értéktári adatgyűjtésre még sokszor átmentem hozzájuk. Vasárnaponként mindig kinn ült a padon, a ház előtt. Mindenhez értett, kaskötés, asztalosmunka, ácsmunka, citerakészítés, parkettázás.
Ezermester volt, de igazán! Mindig szívesen segített, örömmel fogadott bennünket.
Köszönjük Keresztúri Józsefnek amit megtanulhattunk tőle!
Utolsó kommentek