Pátfalvai korrajz

Az indittatásom a szülőföldem szeretete. Hogy eddig miért nem? Erre nem tudok válaszolni. Az emberben a szunnyadó dolgokat  mindig felébreszti  valami. Nálam is ez történhetett. Bizonyos szinten mindig is érdekelt a község élete, de megelégedtem azzal amit rokonaimtól a faluba látogatásaimon hallottam. Tudtam arról ki a tanácselnök, aztán a polgármester. Azt is hallottam, hogy teszik a dolgukat. Úgy,amennyire éppen szükséges. A mindennapi események folyamatát nem zavarta semmi. Valami „nagy dologról”, jelentős változásról sosem hallottam. Egy átlagos falu, átlagos emberekkel. Ezzel rendben is voltunk.
Azonban ma már másképp látom. Az országban sok átlagos falu van. Aztán sok elmaradott falu is van. És  kevés  amely országosan is hallat magáról, fejlődik, „eseményekkel” hívja fel magára a figyelmet. Apátfalva melyik kategóriába sorolható? Az utóbbiba biztos nem. A másik két lehetőség: elmaradt vagy átlagos? Nekem innen inkább úgy tűnik: elmaradott. És ez az amin elgondolkodik az ember. Tulajdonképpen az én életemen nem változtat  ha így marad, vagy ha  fejlődik - akkor sem. De hát ez nem ilyen egyszerű: vannak az embernek érzései melyek hatással vannak cselekedeteire. Jelen esetben is erről van szó. Ha szeretjük szülőföldünket akkor tegyünk is érte. Adódik a kérdés: mit és hogyan? A lehetőségek behatároltak. Anyagi javakkal nem – mivel most éppen nincs annyi. Ismeretségi körrel, komoly kapcsolatokkal nem  - mivel nem forgok olyan társaságban amely hatással lehetne a falu lehetőségeinek javítására. Marad a személyes lehetőség. Ez pillanatnyilag  pl. ebben az internetes oldalban nyilvánul meg.
Az oldal létesítése nem változtat a falu életén - ebben biztos vagyok. Nem is azért hoztam létre. Egy átfogó képet szeretnék  a mai „állapotról”, amit korrajznak neveznék.(Lehetne kórkép is, de talán nem ennyire súlyos a helyzet) Ezért is adtam ezt a címet az itt megjelentetett vélemény halmaznak. A saját véleményem is igyekszem majd elmondani, de elsősorban a helyben lakóktól várnám el hogy  elmondják, élményeiket, tapasztalataikat, javaslataikat és sorolhatnám még  mi mindent. A válaszokból aztán – szándékaim szerint – kirajzolódik egy remélhetőleg nem teljesen homályos kép a korról amelyben telnek az apátfalvaiak hétköznapjai. A megjelenő beszélgetésekhez hozzá lehet szólni, lehet kérdést feltenni.
És ez mind miért ? Hátha megtudunk valamit ami eddig elkerülte a figyelmünk, vagy nem tulajdonítottunk jelentőséget annak ami másoknak fontos, és aztán nekünk is fontos lehet.És talán ebből merithetünk a falu boldogulására.