Emléktáblát avattunk - 2011.július 23-án.
Az elhatározás múlt év őszén született, amikor az 1970-ben végzett osztályunknak találkozója volt. Ott határoztuk el, hogy egykori iskolánknak és az annak nevet adó fáknak emléket állítunk. Az osztály egykori tanulói anyagi támogatásával elkészült az emléktábla, mely az iskola helyén épült lakóház falára került. Ünnepélyes keretek között Kunné Furák Annuska és Gacsó József leplezték le.
Az avatóbeszédet az iskola egykori diákja Molnár László osztálytársunk tartotta. Beszédére már nagyon régen készült – úgy 25 esztendeje. A megemlékezésen meghatottan szólt hozzánk Benkóczy Zoltán is, majd két szép dalt énekelt. A fák ültetésének történetét Beke Mihály egykori iskolai tanárunk is megerősítette.
Az alábbi újságcikk 1986-ban íródott amelyben a szerző már akkor jelezte, hogy kellene emléktábla az egykori iskola falára. 2011-ben megvalósult.
„Egy iskolára is emlékezve
Requiem a tölgyek alatt
Ha Apátfalván megkérdezném az emberektől, melyik iskolába jártak, sokan adnák ezt a választ: a tölgyfa-iskolába. Az épület több mint száz viharos évet átélt. Miért hívták tölgyfa-, illetve makkfa-iskolának? Egyszerű a magyarázat.
Két terebélyes tölgyfa áll a Kossuth utcában. Ezek árnyékában bújt meg az egy tantermes, szolgálati lakással is rendelkező iskola. Azért csak bújt, mert néhány éve életveszélyessé nyilvánították és lebontották. (Az új iskola mellett amúgy sem volt már rá nagy szükség.) Sokan sajnálták, de ezt kellett tenni, az élet törvénye ez.
Számomra fájó mindez. Azonban örökké kellemes emlék marad meg, hiszen édesanyám kezét fogva, izgatottan léptem át 1962-ben én is az épület küszöbét, amelyben a betűvetés tudományát kezdtem tanulni. Három felejthetetlen tanévet töltöttem e fák alatt abban a tanteremben, amelyet az akkori tanárok tréfásan „ravatalozónak” is hívtak. Olyan sötét volt ott mindig, hogy villanyfény nélkül tavaszi napsütésben sem lehetett tanítani. Mégis milyen jó, játékos foglalkozásokra és órákra emlékszem, amelyeket Hargittai Lászlóné és Lukács Gizella tanítónőink tartottak. Gyakran szedtük a fák leveleit a földről, és fehér rajzlapokra ragasztgattuk. A makkokból állatfigurákat készítettünk, gyufaszálak segítségével. Jutott mindenkinek bőven a fák terméseiből.
Ma is játszanak ott gyerekek… Ha azonban megkérdeznénk tőlük, mikor és kik ültették e két fát gondolkodóba esnének. Azt is nehezen saccolnák meg, hány évet „láttak” már e tölgyek. Most bevallom, sokáig én sem tudtam, és hogy biztos adatot írjak ültetésük időpontjáról, megkerestem Varga Sinka József volt iskolaigazgatót: meséljen ha tud a fák történetéről.
Egyik este a lakásán kerestem meg ez ügyben, és nem távoztam csalódottan. Bizonyítékul előkerült egy gondos munkával, hosszú évek alatt készített, iskolatörténetet feldolgozó album is. Benne számtalan fénykép, képeslap, adat, gyermekírások, és más, különféle dokumentumok. A fákról is találtunk feljegyzést. Ez bizonyára hiteles, mert korabeli képeslapok is igazolják a fák ültetésének időpontját.
- Még 1967 júniusában adtam azt a feladatot egy úttörő őrsnek, úttörő-foglalkozáson, hogy derítsék fel a fák ültetésének történetét – mondta az egykori igazgató és úttörővezető. - A parancs szerint, fel kellett deríteni a Kossuth utcában lévő iskola előtti fák életkorát, ültetésük idejét és azok neveit, akik elültették. A pajtások megkeresték Tamás Jánost, Fazekas Illést, Dobi Mihálynét és Csikota Józsefet. Az Ő elbeszélésük alapján a Mackó őrs tagjai jelentésüket így foglalták össze:
„ A fákat egy Gyenge István nevezetű kertészember ültette 1896-ban. A választás azért esett őreá, mert a falu lakosainak véleménye szerint az a fa amit Ő ültetett, biztosan megfogta, és terebélyessé is nőtt. Az ültetési munkálatokban Sóki Pál és Tamás János akkori tanulók is segédkeztek. A tölgyek Magyarország ezeréves fennállásának állítottak emléket. A lakosság nem felsőbb rendelkezésre, hanem hazafias érzésből, önszántából ültette. Az iskola tanulói pedig védnökséget vállaltak felettük és lelkiismeretesen gondozták azokat. A tölgyek átéltek két világháborút, és szinte a magyar nép erejét jelképezve, azóta is szilárdan állanak.” Ennyit az őrsi feljegyzésből.
Ebben az évben éppen 90 évesek a fák. Rajtuk semmiféle megkülönböztető jelzés vagy tábla nincs. Egyébként ugyancsak 90 éve nyílt, a faültetés napján Apátfalván a Millenneumi Vendéglő. Ez a József Attila Művelődési Házzal szemben, a sarkon állt. Később a mozi is ebben az épületben üzemelt. Jelenleg lakóház áll a helyén. Erre is egyre kevesebben emlékeznek már.
A községi tanács néhány éve a fákat védetté nyilvánítatta, bejelentve azt a Csongrád Megyei Erdőfelügyelőségnek is. Jó lenne azonban, ha egy tábla is kerülne a fák alá vagy a régi iskola helyére épülő családi ház falára. Így nem felejtenék el soha az apátfalviak, hogy volt a tölgyek alatt egy iskola. A két fát pedig azért ültették eléje, hogy azok az ifjú nemzedékkel együtt felnőve, terebélyesedve, emlékként álljanak az utókor számára.
Molnár László”
Utolsó kommentek