Apátfalva település nyugati szélén, az "országút" mellett lévő ún. Antal-keresztet, üknagyapám Antal Márton építette az 1863. évi nagy aszály után.
A szárazság miatt nagy ínség keletkezett az alföldi megyékben, így Apátfalván is. Kiszáradt a vetés, az állatoknak nem maradt legelő, sok jószág lesoványodva tengette életét.
Csörgeő Antal, Csanád megye főispáni helytartója ínségi Segélyező Bizottmányt állított fel, és megtiltotta a gabona kivitelét a megyéből, amit az udvar hatályon kívül helyezett. Erre a főispáni helytartó elrendelte, hogy a járási szolgabírók gyűjtsenek pénzt és élelmiszereket. Minden községnek kimutatást kellett készítenie a gabonakészletekről.
A keresztet valószínűleg hálából építették az aszály után, hogy túlélték ezt a nehéz időszakot.A kereszt egyben birtokhatárt is jelölt. A nevét az állíttatójától kapta (Antal-kereszt).
A keresztet kerítéssel vették körül, amely egyrészt védte a legelésző állatoktól, másrészt figyelmeztette az arra járókat a hely szent voltáról. Sajnos a kereszt körüli kerítést nemrég (2004-ben) lebontották. A kerítés 120 cm magas volt és 2x2 méteres területet fogott közre.
Népi szokásjog szerint a kereszt és a körülötte lévő kis kert az egyház tulajdona volt, bár telekkönyvileg vagy más írásbeli megegyezésben nem íratták át.
A kereszt körüli területet az állítató család, főleg az eladó lányok gondozták. Ők gondozták a kereszt köré ültetett virágokat és az ő feladatuk volt, hogy minden jeles ünnepen virágcsokrot vigyenek a kereszt lábához. 1920 után a környéken lakók viselték gondját a keresztnek és környékének.
A kereszt felszenteléséről semmilyen adatot nem találtunk az apátfalvi Plébánia adattárában.
A kereszt talapzata és oszlopa téglából épült, formája nyolcszögletű, mint a környékbeli többi út menti kereszt is. Vakolással védték az időjárás viszontagságaitól. A tetején a kereszt és a rajta lévő korpusz öntöttvasból készült.
Tóth Ferenc a Száz magyar falu könyvesháza sorozat Apátfalváról szóló könyvében ezt a
hozzászólást olvashatjuk a kereszt történetéről:
„Az 1928-ban született Mátó Mihályné az Antal-kereszthez fűződő emlékét így idézte föl: Amikor első osztályos voltam, mint szívgárdisták mentünk oda Szent Márk napján (április 25.) búzaszentelésre. Reggel indultunk a pap vezetésével. A keresztet fiú vitte, a három-három kis lobogót és a két nagy lobogót lányok. Útközben imádkoztunk, énekeltünk.
Előre vágták le a búzát, azt a pap ott megszentelte…”
A szertartás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekelt, annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri.
Az alábbi búzaszentelő ének a liturgia sorrendjében a pap és a hívek szövegeit tartalmazza.
(Az evangéliumok ebből a leírásból kimaradtak):
- Észak felé:
„Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra, Kegyes szemed legyen rajtunk,
Tebenned van bizodalmunk. Téli fagyban,hóban,jégben,Te vagy minden reménységem
Tebenned van bizodalmunk. Téli fagyban,hóban,jégben,Te vagy minden reménységem
Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled.”
- Kelet felé:
„Te ki hintéd Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át, Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet. Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket,
Búzánk, árpánk aratásra, Hadd szökjön fel dúsan szárba.”
„Te ki hintéd Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át, Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet. Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket,
Búzánk, árpánk aratásra, Hadd szökjön fel dúsan szárba.”
- Dél felé:
„Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak, Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged. Ha velünk az Úr áldása, Nincs gondunk az aratásra,
Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg Urunk, erre kérünk.”
Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg Urunk, erre kérünk.”
- Nyugat felé:
„Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet. Erősítsd meg gyenge lelkünk, Őrök tűzre ne kerüljünk. Ősi vihar, hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet,
Édes Jézus kérünk szépen, Áldd meg munkánk egész évben.”
Édes Jézus kérünk szépen, Áldd meg munkánk egész évben.”
Az asszonyok a szentelt búzát az imakönyvükben tartották, a férfiak a kalapjuk mellé tűzték.
A szertartásról elhozott búzaszálaknak a néphagyomány szentelményi erőt tulajdonít. Egyes helyeken az így megszentelt búzaszálakat gyógyításra is alkalmazták. Kenyérsütéskor még a 20. század elején is sok helyen a szentelt búzából néhány szálat a kenyérkovászba tettek.
Sokfelé volt szokás, hogy a szentelt búzát az eresz alá tették, mert úgy tartották, hogy ez megvédi a ház lakóit a villámtól, jégveréstől. A hagyományosan berendezett parasztszobákban néhol ma is megtalálható a szentképek mögé tűzött szentelt búzaszár.
A búzaszentelési körmenetet az ötvenes évek elején tiltották be.
Bevallom, gyermekkoromban nem nagyon foglalkoztatott a kereszt és a története. Sajnos arról sem tudtam, hogy a keresztet az egyik ősöm állíttatta Isten tiszteletére. Felnőtt fejjel el kezdett érdekelni családom története, hogy kik voltak ők és mit lehet róluk tudni. Ekkor tudtam meg, hogy a kereszt a mi családunk birtokában volt valamikor. Sajnos kutatásaim során se a makói Levéltárban, sem az apátfalvi Plébánián nem sikerült több dolgot megtudnom a kereszt történetéről. Azt megfogadtam, hogy az ősi hagyományt tovább ápolom, és tovább fogom gondozni a keresztet, amit remélem majd az én gyermekeim is tovább folytatnak majd. Hiszem azt, hogy ezt a Földet mi csak bérbe vettük gyermekeinktől, unokáinktól. Ezért kötelességünk azt minden szép hagyományunkkal együtt megőrizni és továbbadni nekik ápoltan és sértetlenül.
Beke Margit
Beke Margit
Utolsó kommentek